Épp békésen repkedtem a galaxis fekete tengerén, mikor egyszer csak egy hang törte meg a csendet: "Kap'tány! Asszem baj va'. Gyün az ellenség!" Pillanatok alatt beindult a jól olajozott gépezet. Mindenki tudta hol a helye és mit kell tennie, mint ahogy azt is, hogy a legkisebb hiba is az életünkbe kerülhet. Aztán megkezdõdött az összecsapás.
Lézerlövedékek szelték át a sötétséget, hajtómûvek villódzása töltötte be a látteret, láthatatlan erõterek telítették elektromossággal az ûr tartományait, és egyszer csak... Megjelent a kiképzõtisztünk feje a képernyõn: "Roger Wilco! Azonnal húzzál kifelé a szimulátorterembõl! Már rég az oktatáson kéne lenned!"
Mit volt mit tenni, kikászálódtam a pilótaülésbõl és elindultam a termem felé. Odabent feltûnõen nagy csend fogadott. Fogalmam sem volt róla, mi lehet az oka, egészen addig, míg az ellenõrdroid föl nem világosított. Most írjuk a CSILLAGSZÖVETSÉG ALKALMASSÁGI TESZTET!!!
Természetesen nem volt semmi okom azizgalomra, hiszen nekem a kisujjamban volt az egész tananyag, de valahogy mégis furcsán üresnek érzetem a fejem. Talán mégis el kellett volna olvasnom az anyagot... Csak egyetlen lehetõségem van: le kell ellenõriznem, hogy jól tudom-e a válaszokat. Erre a feladatra tökéletesen megfelelt a jobb oldali padtársam, akit az osztály éltanulójaként tartottak számon. Óvatosan körülnéztem, majd mikor a droid épp hátat fordított nekem, lelestem a megoldást.
Természetesen, ha már egyszer mindent így megváltoztattak, a kézikönyv sem maradhatott a régi. Az eddigi eléggé egy szabványra épülõ könyveket egy Galactic Inquirer címû "újságra" cserélték le, mely minden tekintetben felveszi a versenyt az Angliában közkedvelt VIZ magazinnal. Találhatók benne cikkek (pl.: földi farmerek terrorizálják a világokat: "Arra kényszerítettek, hogy sört igyunk, és Baseball sapkát viseljünk."), hirdetések (Ismerje meg a jövõt: pénz, szerelem, karrier, egészség, még több pénz), és még sok minden, ami egy gigaújsághoz kell. Na, de
elég a bevezetõbõl, lássuk a játékot.
Ekkor érkezett meg Raems T. Quirk Kapitány a nagykövet, Beatrice Wankmeister társaságában. De hiszen ez az a nõ, aki a jövendõbeli fiam szerint a feleségem lesz!!! Õt láttam a negyedik részben! Azonnal felbuzdult bennem nagy elõdöm, Larry Laffer vére, így aztán ki is vívtam egyetlen szerelmem teljes közönyét irántam.
Gondolataimba merülve hagytam el a helyszínt, és az osztályom elõtti faliújsághoz baktattam, hogy megnézzem a vizsgám eredményét. Mikor megpillantottam az értesítést, azt gondoltam, rögtön a föld alá süllyedek, de miután ez nem sikerült, még egyszer átolvastam a cetlit. Hogy mi van? Tökéletesen sikerült a tesztem? Egy cirkáló kapitánya leszek? Biztos, hogy ez nekem szól?
Nemsokára már vadonatúj egyenruhámban feszítettem az Eureka nevû szemétgyûjtõ hajó kapitányi hídján, és egy lelkesítõ beszédet intéztem a legénység két tagjához, majd szónoklatom végén nagy szakértelemmel átestem az ülésem támláján. Tomboltak az indulatok! Mindenki teljes letargiában ücsörgött a helyén, és az élet kegyetlen viccein gondolkodott.
Úgy döntöttem, elég az ünneplésbõl, és Flo-hoz, a kommunikációs tisztemhez fordultam, hogy tudja meg elsõ küldetésünk célját. Gangularisba kell eljutnom. Droole-nak, a navigációs tisztemnek megadtam a 71552-es koordinátákat, és már száguldottunk is. A célállomásnál lelassítottunk, majd bekapcsoltuk a szemétszippantót.
A sikeres akció után a fõmûszerész jelentette, hogy gyanús zajokat hall. Mikor odaértem hozzá, megkérdeztem, tudja-e, hogy mi okozhatja, de õ csak annyit felelt, hogy nem, de legjobb lesz, ha én megyek elõre, mert lehet, hogy veszélyes. A legénység önfeláldozásán felbuzdulva megnyomtam a szemetes nyitógombját.
Mázsányi hulladék ömlött a nyakamba, amit nemsokára egy különös lény is követett, mely rögtön az arcomra tapadt. Miután lefeszegettem, láttam, hogy valami csótányfajta lehet, és úgy döntöttem, mostantól õ lesz az én kis háziállatom. Neki valószínûleg más lehetett a véleménye, mivel villámgyorsan elszaladt. Pedig dédapám vécépumpája után Spike-nek neveztem el.
Ekkor vettem észre, hogy valaki egy szerszámosládát felejtett a sarokban, majd híres kleptomániámnak engedelmeskedve, ki is vettem belõle egy lézervágót, egy távbeszélõt, egy biztosítékot, egy lyukasztót és pár antisav tablettát. Mostmár elindulhattam kis kedvencem megkeresésére.
Meg is találtam a labor bal fölsõ sarkában, ahol immár másodízben, boldogan ölelte át az arcomat. Észrevettem, hogy szegény kicsikém idõnként lyukakat éget a padlóba, amibõl arra következtettem, hogy gyomorsav túltengése van. Be is raktam a piros tartályba, majd utánadobtam a tablettáimat is.
Most, hogy ezt is megoldottam, gyorsan visszasiettem az irányítóterembe, és elindultam második állomásom, Peeyu felé, a 9276-es koordinátákkal. Innét a szemét begyûjtése után már tovább is mentem a 20011-es Kiz Urazgubi-ba.
Éppen csak meg tudtunk állni, mire egy furcsa hajó tûnt föl elõttünk. Mikor kapcsolatba léptünk a pilótájával, kiderült, hogy egy terminátor hölgyrõl van szó, akit a második kalandom alkalmával fogadtak föl a megölésemre, mivel elfelejtettem kifizetni a postám. Arról ugyan sikerült lebeszélnem, hogy most azonnal felrobbantsa a hajómat, de feltétlenül találkozni akart velem a bolygó felszínén. Mielõtt még lementem volna hozzá, fölvettem a légzsilipbõl a légpalackot, a maszkot, és csak ezután ugrottam be a laborba, hogy parancsot adjak a leteleportálásra.
A bolygón gyönyörû tájkép fogadott. Amerre csak néztem, sziklákat láttam. Aztán észrevettem, hogy nem messze egy fa rádõlt a szakadékra. Gyorsan odasiettem, és rámásztam egy kiálló ágra, hogy jobban körülnézhessek. Sajnos a faág nem tûnt elég erõsnek, így vele együtt a tóba zuhantam. Miután kiúsztam a partra, fölvettem a botot, és további felfedezésekre indultam.
Egy vízesésen keresztül kiértem az egyik hegy csúcsára, miközben a terminátorlady elég antiszociális módon megpróbált eltalálni a plazmapisztolyával, majd bekapcsolta az álcázó berendezését és eltûnt. Gyorsan átugrottam a túlsó csúcsra. Ekkor vettem észre a furcsa csobbanásokat a tó felszínén, és arra a következtetésre jutottam, hogy a kis gyilkos utánam akar jönni. Ebben csak egy módon akadályozhattam meg: a botom segítségével meglöktem egy ingadozó sziklát, mely begurult a barlangba, és pont eltalálta elmaradhatatlan kísérõmet.
Gyorsan lerohantam a földszintre, hogy megvizsgáljam munkám eredményét, de mint kiderült, a hölgynek csak a láthatatlanító berendezését tudtam hazavágni. Visszasiettem hát a kidõlt fához, és elrejtõztem benne. Mikor a néni ellibbent tõlem, kimásztam a túloldalon, a bot segítségével felvettem egyet a banánszerû gyümölcsök közül, majd újra elbújtam. Nemsokára megérekezett a nõ is. Pechére, ugyanis a banánt belegyömöszöltem a JetPack-jébe. Ennek eredményeként az android nekicsapódott a sziklafalnak, és felrobbant. Ezután már csak föl kellett vennem a fejét, és mehettem is vissza a hajómra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése